Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér.

Csillagvilágok fénylő táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud, nem akar, hát
Örökké társtalan, boldogtalan!

Imádja más a változékony holdat,
A kacéran keringő csillagot;
Fenséges Niobéja az égboltnak,
Lobogó gyász, én neked hódolok.

Szomoru csillag, életátkom képe,
Sugár ecset, mely festi végzetem,
Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,
Te mindenütt egyetlen, idegen!...

 


Stílusok

Lásd az égen fényes üstököst, aki az
Ég csúcsától földet érve lefelé úszik.
Mondják, ez a "nagy" égitest, melynek útja
Egyenesen halad, sosem tér vissza.

Csillagos táborok fényeitől kísérve
Versenyre kel az öröklét végtelével.
Forogni körül nem tud, nem akar, így
Örökül magányos, boldogtalan!

Mások rajonganak a változékony holdért,
A pimaszul keringő csillagokért;
Az égbolt nemes Niobéjára,
A hullámzó gyászra, én pedig neked imádkozom.

Szomorú csillag, képed az életátkom,
Sugaras ecset, mely a végzetem festi,
Bárhová mész is a mérhetetlen égben,
Te mindenütt egyetlen, idegen!...

Az égre szenderül üstökös, ragyogása átölel,

S a Földre eresztve fénye, szívünkbe hull magányosan.

Nagy útján siklik mindig, olyan hogy vissza nem tér,

Egyenes pályáját futja, s a végtelenbe merülve vesz el.


A csillagok hadseregén át ront a végtelenbe,

Forog, de sosem tudja hova, nem akarja az irányt változtatni,

Magányosan kódorg, örökké távolvaló, boldogtalanul.


Mások táncot járnak a hold változékony fényében,

A keringő csillag ölelésében lelnek boldogságot,

De a mennybolt Niobeje, égi ének, neked hódolok szentül.


Szomorú csillag, sorsom jelképe,

A végzetet ecsetelő sugár, festve velem,

Bárhová vezessen az ég végtelenbe,

Te mindenhol egyedülálló és idegen!...


 

Az égre felragyog üstökös flammea,
Száll le a földre, ragyog, mint a lánggal terhes.
Híresztelik, hogy ez a nagy csodajelenség,
Az útja egyenes, nem tér vissza véges.

Egy versenyben fut a végtelen csillaghadon át,
Forog, de nem tud körös-körül elfordulni,
Mindig magányos, boldogtalan sorsát
Az örökkévalóságban egyedülulni.

Mások imádják a fickándozó holdat,
A csábosan ringatózó csillagokat,
Én a mennyboltnak isteni Niobéja,
Tüzemben lobog és előtted hajolok.

Szomorú csillag, égő mécsesem képét fested,
Sugár ecsettel, amivel végzetem megrajzolod,
Bárhová mész a végtelen égbe,
Ott is te vagy, rendíthetetlen, idegen.

Az égnek fényes üstökös ragyogása;
Gyönyörű útja földig leér;
Örök pálya, ez a "nagy" világ,
Sose tér vissza, merészen kényes.

Csillagokkal teli seregek között,
Versenyt szorít az örökkévalósággal.
Nem tud forogni, nem is kívánja,
Mindig egyedül, boldogtalan!

Mások imádják a változó holdat,
A csábítóan köröző csillagot;
De te vagy az égboltnak fenséges Niobéja,
Lobogó gyász, néked hódolok.

Szomorú csillag, életátkom képe,
Sugaras ecset, ami a végzetem festi;
Bárhol utat találsz az égig,
Mindenhol egyedül vagy, idegen!...


Elemzések

A vers egy üstökös megjelenését és tulajdonságait írja le. Az üstökös, mint természeti jelenség, számos irodalmi műben és kulturális kontextusban megjelenik, és számos jelentéstartalmat hordozhat.

A vers magyar irodalmi szempontból a romantika időszakába sorolható. A romantika jellemzői között szerepel a természet és az érzelmek fontossága, a vágy és az álmodozás hangulata. Az üstökös a versben egy misztikus, megfoghatatlan lény, ami a romantikus kifejezés lehetséges szimbóluma lehet. Az üstökös pályájának leírása arra utalhat, hogy soha nem tér vissza ugyanarra a helyre, ami kiemelheti a változás és az elkerülhetetlen halál jelképét is.

A nemzetközi szépirodalomban is gyakran használt metaforikus alakzat az üstökös. William Shakespeare például az üstökös képét használja a Szonett 14-ben, amikor a szerelem idővel történő elmúlásáról beszél. Az üstökös jelentheti a múló szerelmet, a változást, a sötétségben ragyogó fényt vagy akár az elkerülhetetlen végzetet is.

Az üstökös és a hold szimbolikája is gyakran előfordul más irodalmi művekben. Az üstökös számos jelentést hordozhat, mint például a változás, az elhalványulás vagy akár a pusztulás jelképe is lehet. A hold szintén számos jelentéssel bír, például a romantikus érzelmek, a nőiesség, az álmok vagy a megboldogultak emlékét is szimbolizálhatja.

Az üstökös és Niobe kapcsolata a görög mitológiára utal, Niobe pedig az anyaságával és a gyászával kapcsolatos történet miatt jelentheti a hatalom és a szenvedés közötti ellentmondást.

Összességében a vers számos irodalmi összefüggést tartalmaz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi területen. Szimbolikus jelentéseivel és hangulatával egyaránt nagy hatást gyakorolhat irodalmi művekre és a közönségre.

A versben Vajda János az üstökös jelenségét, valamint annak jelentőségét és jellemzőit vizsgálja teológiai szempontból.

A bibliatudomány szemszögéből a versben megjelenik az üstökös isteni jelentősége és hatalma. Az üstökös jelenségét Isten művének tekinti, amely az ég fölé magasodik és le a földre ér. Az üstökös pályáját egyenesnek írja le, és azt állítja, hogy soha nem tér vissza. Ez egyfajta isteni rendkívüli eseményt jelképez, amely egyenesen Istenhez vezet.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik az öröklét és a változás megkülönböztetése. Az üstökös folyamatosan halad előre a végtelenben, de nem képes forogni vagy változni. Ez azt sugallja, hogy az üstökös társtalan és boldogtalan életet él. Ez a patrisztikus gondolkodásban arra utal, hogy az öröklét csak Istenben található meg, aki mindent átható és mindenkihez tartozik.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a földi és az isteni szépség közötti különbség. Az üstökös a versben a változékony hold és a keringő csillagok helyett különleges figyelmet kap. Az üstökös a versszakokban fenséges és gyászos jelenségként leírt, amely lenyűgözi az embert. Ez a skolasztikus gondolkodásban a teremtett világ és annak végtelen szépségei iránti csodálatot jelképezi, ami a végtelen isteni szépséghez vezet.

Ezenkívül a versben megjelenik az emberi létezés és a végtelenség közötti kontraszt. Az üstökös az emberi sors vagy végzet szimbólumává válik, amit a szomorú csillagnak nevez. Ez a gondolat a teológiai szempontból az emberi létezés esendőségét és az isteni végtelen mögötti kis méretet jelképezi.

Összességében a vers teológiai szempontból kifejezi az üstökösnek a vallási gondolkodásban és a teológiai diskurzusban való helyét és jelentőségét. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai alapján megjelennek az üstökös isteni jellege, az öröklét és változás különbsége, az isteni és földi szépség közötti kontraszt, valamint az emberi létezés és végtelenség közötti kapcsolat.

Vajda János "Az üstökös" című versének természettudományos szempontból történő elemzése kapcsán számos friss felfedezés és tudományos ismeret hozható összefüggésbe a verssel. Az üstökösökről ma már sokkal többet tudunk, mint Vajda János idejében, és számos olyan dologra utal a vers, ami a természettudomány legújabb eredményeivel összefüggésbe hozható.

Az első sorban említett "fényes üstökös" utal azzal, hogy az üstökösök fényes és látványos jelenségek az égen. Ez azonban csak az 1990-es években sikerült igazán megfigyelni és megérteni, hogy az üstökösökhöz köthető fényes plazmasugár, ún. kómák, a Napból származó energiával és testekből kilépő anyaggal van kapcsolatban.

A második sorban Vajda János azt állítja, hogy az üstökösnek pályája egyenes, és soha nem tér vissza. Ez a látásmód a mai természettudományban már nem helytálló. Tudjuk ugyanis, hogy az üstökösök pályája ellipszis alakú, és időnként ismételten visszatérhetnek a Nap környékére.

Harmadik sorban pedig az üstökös "versenyt rohan a végtelenséggel". Ez a megfogalmazás arra utalhat, hogy az üstökösöket nagy sebességgel repesztetik végig a Nap körül keringve, és olyan helyekre juthatnak el, amelyek akár a végtelenség határáig is elvezethetik őket.

A vers további részében a "változékony holdat" és a "kacéran keringő csillagot" említi, amelyeket mások imádnak. Ezzel arra utal, hogy mások a természeti jelenségek változékonyságát preferálják, míg az üstökös egyetlen és társtalan marad, ami az üstökösök egyedi és ritka jellegére utal.

A versben megjelenő képek és szimbólumok - a sugár ecset, a mérhetlen ég stb. - pedig a természettudományos megfigyelések és az emberi lét metaforáiként is értelmezhetők, amelyek a végtelen és mindenütt jelenlévő természeti jelenségekkel való kapcsolatunkra utalnak.

Összességében tehát megállapítható, hogy Vajda János "Az üstökös" című verse sok olyan jelenségre és ismeretre utal, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók. Az üstökösökkel kapcsolatos ismeretek bővülése és változása számos új perspektívát nyitott meg a természettudományi kutatásokban és a világ megértésében.