Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az élet!
Hogy nincs esze annak, aki gyűlöli;
Vagy tán jobban mondva, nem is a világ szép,
Hanem a világnak szép leányai.
Mert hiszen ameddig szép leányt nem láttam,
Nemcsak a világot, magam is utáltam!

Jaj, de hogy megfordult kereke sorsomnak,
Mióta galambom téged láttalak!
Mostan azt kiáltom, a világ elveszhet,
Csak a szép leányok megmaradjanak!
Bennetek tanultam magamat szeretni,
S nem tudom, a földön mit lehet gyülölni!

Tele van csordultig keblem szerelemmel,
Megcsókolnám minden ellenségimet,
Nem győzöm imádni a jóságos Istent,
Mért teremtett ilyen szépnek tégedet.
S e nagy boldogságot annál jobban érzem,
Mert én az életben oly sokat szenvedtem!

Nem akarok tudni, nem akarok látni,
Csakhogy te enyém vagy és én a tied;
Nem tudok érezni, nem tudok gondolni,
Hogy meg ne fertőzzem szent szerelmedet,
A világ fölöttünk össze fog omolni,
Ölelj meg, s felőle mit se fogok tudni!

Szálljon el mellettem az égnek villáma,
Adjon földrepesztő rémes hangokat;
Én nem fogom látni, nem fogom hallani,
Csak a te "szeretlek" susogásodat!
Édes ölelésed bezáró mennyország,
Benne csak egy perc az örökkévalóság!

Ölelj meg forróbban... végy fel szárnyaidra,
Repüljünk, repüljünk némán, csöndesen...
Nézd - ezer bajával mily messze már a föld!
Túl vagyunk az égen, a képzeleten...
És nem látok semmit édes öleden:
Nem látom, hol vagyunk, az égnek országát,
Csak boldogságomnak végtelen világát!...

 

Elemzések

A vers kifejezi a költő extázisát és boldogságát, amely a szép nők látványától ered. A vers fő témája az élet szépsége és az, hogy a szép nők megmenthetik az embert attól, hogy gyűlölje a világot.

Bibliatudomány szempontjából a vers a teremtés örömére utal, amikor a költő megemlíti, hogy nemcsak a világot, de saját magát is utálta, amíg nem látott szép nőket. Ez a teremtés szépségének elismerése lehetne, és a költő így találja rá az örömre és boldogságra.

Patrisztika szempontjából a vers kifejezi a test és lélek egyesülését, amikor a költő kijelenti, hogy a szerelem és a szeretet megváltoztatta élete sorsát. Az isteni szeretetfény köti össze a költőt és a szeretett nőt, és a boldogságukat az örökkévaló mennyországba emeli.

Skolasztika szempontjából a vers rámutat a szeretet és boldogság keresésének fontosságára. A költő által megfogalmazott boldogság eléri az abszolút határt, ami túlhaladja az érthető valóságot és képes felülmúlni a földi problémákat és negativitásokat. A költő a szépséget és a szerelmet olyan mértékben idealizálja, hogy önmagát és a világot is elfelejti.

Általánosságban a vers teológiai nézőpontból a test és lélek egységére, a teremtés szépségére és a szeretet, boldogság és öröm keresésére utal. A szép nők megjelenítik a teremtés szépségét és az isteni szeretetet, amelyen keresztül az ember elérheti a boldogságot és az örömöt.

A vers hagyományos formában íródott, négyzetrímekre osztott sorokra van felépítve. Hangulatát tekintve szerelmes, lírai szerelemről és boldogságról szóló vers.

A versben megjelenik a kontraszt a szépség és a gyűlölet között. A szerző elmondja, hogy amikor nem találkozott még szép leánnyal, akkor gyűlölte a világot is. Ez arra utalhat, hogy a szépség és a szeretet az élet értelmét és értékét adja számára.

A versben megjelenő szépségkultusz és a szerelmes költészethez való vonzódás magyar irodalmi hagyományokhoz kapcsolódik. A lírai én az elvárásoknak megfelelően léterőt talál a szép leányban, és a szépség átvilágította szenvedélyét.

A versben megjelenő szép leány motívum és az isteni eredetű szépség által inspirálódás, nemzetközi szépirodalmi összefüggésekre is utal. A szerző megemlíti az Istent, akinek jóságos teremtése képessé teszi arra, hogy újra megtalálja a boldogságot és szerelmet a világban.

Az élet és szerelem összekapcsolásával a vers összefügg a romantikus irodalommal is. A lírai én a szerelemben találja meg a boldogságát és a végtelen érzéseket, ami fölé emeli a világot, és megszabadítja az élet viszontagságaitól.

A vágyakozás az égig és a szárnyalás motívumai a költői imaginációra és az elérhetetlen tökéletességre utalnak.

Összességében a vers a szerelem, a szépség és a boldogság tematikáján és a lírai én érzelmein keresztül kapcsolódik a magyar és a nemzetközi szépirodalomhoz. A versben bemutatott érzések és gondolatok a költői romantika és az emberi lélek témáinak univerzális kifejezéseit hordozzák.

A vers természettudományos szempontból való elemzése kétségtelenül kihívást jelent, mivel a vers inkább a szerelmi érzéseket, az emberi kapcsolatokat és az életet öleli fel. Azonban a természettudományos kutatások és felfedezések valóban sok mindent megváltoztattak az életünkben és befolyásolhatják az értelmezésünket.

A versben először is megjelenik a világ szépsége és az élet értéke. Az első sorban a "oly szép az élet" kijelentés egyfajta általános értelmű állítás lehet, ami az emberi tapasztalatok és érzékelés alapján született. Azonban a legfrissebb természettudományos kutatások azt mutatják, hogy a világ szépsége és összetett rendszere mögött nagyon bonyolult folyamatok és összefüggések rejlenek. Például az időjárás, a csillagászat vagy a biodiverzitás kutatása mind rávilágíthat arra, hogy mennyire csodálatos és változatos a világ, és hogy ennek felismerése erős hatással lehet az emberi érzelmekre és életörömre.

A második versszakban kiemelkedik a szép leányok szerepe és fontossága. Bár ez általánosítással egyesíti a lányok szépségét és a világ szépségét, mégis rávilágít arra, hogy az emberi kapcsolatok és a szeretet mennyire fontosak az életünk során. A mai természettudományos kutatásokban is egyre nagyobb hangsúlyt kap a társas kapcsolatok és az emberi viselkedés tanulmányozása. Sok tanulmány kimutatta, hogy a boldogságunk és életminőségünk szempontjából a szeretni és szeretve lenni elengedhetetlen, és ezek a kapcsolatok segítenek megbirkózni a stresszel és a nehézségekkel.

A harmadik versszakban a szerző a végletes boldogságról és az isteni alkotás csodájáról beszél. Ez arra utalhat, hogy a szerző az emberi létezés és a természeti környezet magasabb hatalmának megértésére törekszik. Azonban ebben a kontextusban nehéz lenne specifikusabb friss felfedezésekre vagy kutatásokra utalni, amelyek összefüggésbe hozhatók volna ezzel a verselemmel.

A vers utolsó része a képzelet és az emberi érzelmek fontosságát hangsúlyozza. Ez a szemlélet egyértelműen nemzetközi természettudományos kutatási területeket nem von be, de emlékeztet arra, hogy az emberi tapasztalat és értékek az általunk felismerhető és megérthető világtól függnek. Az érzelmek és a képzelet is fontos szerepet játszhatnak az emberek életminőségének javításában és az önkifejezésben.

Összefoglalva, a versben kifejezett érzelmek és emberi kapcsolatok nem közvetlenül kapcsolódnak a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez és kutatásokhoz. Azonban a vers a természettudományos megértést kihívásként állítja elénk, hogy felfedezzük és megértsük a világ szépségét és bonyolultságát, és hogyan befolyásolja az életünket és érzéseinket.