Megmutatjuk, hogy hol és mennyiért kaphatod meg a keresett könyvet.

\"Hol zsarnokság van\"

A kötet írásai érdekfeszítő elevenséggel idézik elénk az ötvenes évek világát, amelyről sokféle kép rajzolódik ki a történészek munkáiban. Jóllehet hivatalosan még az 1970-es években is az volt a felfogás, hogy `akkor is a szocializmus épült`. A diktatúra azonban, amely 1948, majd 1956 után valósággal lebéklyózta a mindennapokat, megbocsáthatatlanul és így elfeledhetetlenül nyomot hagyott a történelemben. A szerző hozzáértéssel és átéléssel jeleníti meg, miként voltak képesek a nagy írók még ebben az elkeserítő helyzetben is kimondani az igazat: szimbolikusan, történeti témákba vagy mitikus lepelbe rejtve, vagy maradtak műveik íróasztalfiókban, mint Illyés Gyula verse, az 1956 jelképévé vált Egy mondat a zsarnokságról. E kötet tanulmányai Illyés Gyula mellett Déry Tibor, Németh László, Lengyel József, Vas István, Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Utassy József, Balázs József és Nagy Gáspár munkásságával példázzák, hogy a magyar irodalom a Rákosi-, majd a Kádár-kor

Mutasd tovább

Legközelebbi ingyenes személyes átvételi pont
elfogyott

Részletek a könyvből

dialektikus kapcsolatáról van sző. Ezt sugallja a kisregény egésze is, hiszen nem
valamiféle absztrakt szabadságeszmét hirdet. Egy nagyon is gyakorlatias, ésszerű
cselekvéssort látunk, amelyet a szabadság tesz lehetővé, amely építés magának a
szabadságnak a megvalósítása, s a szabadság hiánya egyúttal az építést is eltorzítja. Ez a
hiány évekre börtönbe zárja Ancsát, vegetatív létre kényszeríti a feleségét.

Niki is fokozatosan megismerkedik a szabadság hiányával. Előbb a természetben élés
szabadságáról kell lemondania, majd a ,,társadálmiröl": választott gazdáját elszakítják
tőle. A szabadsághiányt sokrétűen mutatja be a szerző: Nikinek nem lehetnek kölykei,
rossz az élelmezése, korlátozott a mozgási szabadsága, vadászat helyett labdával,
kaviccsal kell megelégednie. S nem elég, hogy Ancsa eltűnik, időnként még Ancsáné is
magára hagyja a lakásban. Egy pillanatra már a második részben feltűnik ez a motívum: a
kutya annyira örül, amikor Ancsáné hazajön, ,,mintha az asszonyt félévi börtönből
hazatérve látná viszont" — de hangsúlyossá, helyrehozhatátlan károkat okozővá az állat
életében majd a harmadik részben válik a szoba magánya.

A kulcsszó szerepe persze sokkal tágabb a szo gyakori előfordulásánál, a szabadságra
és hiányára utalo hasonlatok gyakoriságánál, a közmondás— és szőlásszerű kijelentő
mondátoknál, amelyek mind ember és állat szabádságigényéről szólnak. A kisregény
egész szerkezetét, cselekményét, szereplőinek sorsát meghatározza, hogy a szabadságról
van szo. S ha innen nézzük, ember és állat párhuzamos történetében az ellentétesség is
szembetűnő. Ezt előkészíti egy kompozíciós írői fogás is: míg Niki alakját ezúttal is
fejlődésében mutatja meg az író, addig Ancsának és feleségének alakja sokkal
statikusabb. Ancsát csak a kisregény első felében látjuk, nem tudjuk meg, hogyan hatott
rá a börtön, csak azt, hogy elviselte, túlélte. Ancsánét viszont inkább csak a kisregény
második felében látjuk. Ancsáék mozdulatlanább képe Niki kitüntetett szerepét erősíti. A
kétpólusossá got azért mégsem tudja felbillenteni, hiszen a mérték mindig az ember sorsa.
A kisregény befejezésében válik ketté végleg ember és állat utja. A befejezés egyuttal
befejezetlenség is: Niki története lezárult ugyan, de Ancsáéké nem. Nyilvánvaló, hogy a
kutya eltemetése nem jelentheti egyúttal az egész mult eltemetését. Az emberi
életutaknak ez a befejezetlenül hagyása 1955-ben szükségszerű volt, s ez mutatja a
legjobban, hogy miért kellett ebbe a történetbe Nikit is bevonni. S hogy Déry világáből itt
nem tűnt el a perspektíva, csak csökkentett intenzitásuvá alakult, annak a zárőjelenet
minden szomorúsága ellenére is bizonyítékát adjá. Hiszen Ancsa visszatért, ujra
kezdhetik az életet, még ha öt esztendő keserves tapasztalatainak kétes gazdagságával is.

1957 előtti prőzánkban Déry Tibor kisregénye, a Niki és Mészöly Miklósé, á
Magusískola (1956) a legteljesebb és a legnagyobb művészi erejű ábrázolásai a személyi
kultusz világának. A későbbiekben sem túl sok mű társult melléjük. Lukács György azt
írta — a hatvanéves írőt köszöntve — 1954-ben:

,,Déry Tibor ma csak hatvanéves. Minden lehetősége megvan arra, hogy ne csak nagy
tehetségű, ne csakjelentékeny, hanem igazán nagy író váljék belőle."'28

Ez a gondolat, megírása idején, furcsán udvariaskodőnak tűnhetett. Az azóta eltelt két
évtized viszont ennek a szokátlanjőslatnak az igazolása. Déry életműve hatalmasan
kitágult, s ennek gyökereit alighanem az 1953 és 1956 közötti kisepikában találhatjuk
meg. Nemcsak a művészi megformálás még nagyobb biztonsá gában, hanem a gondolati
anyagban, az írói világképben is. Hiszen a szabadság és a rend problémájának, ember és
172 Az uj sorokr 255256, 329342. A 238. sorba a ,,testvérem klásnám" helyébe ,.apámat" került.
(Juhásznak egy felnövő és egy babakorában meghalt öccse volt.) A 257. sort a betoldás miatt kissé
át kellett alakitani.
társadalom felbolydult viszonyának á Nikíben megkezdett ábrázolása folytatodik — még
áttételesebben — a G A. úrX—ben ésA kiközösítő című regényekben. S nem tér-e vissza
mindez a Képzelt riport egy amerikaipop/esztíválrál című kisregénynek ugyancsak a
rend hiányát idéző apokaliptikus látomásában?

( 1 974)

Haza és szabadság. Juhász Ferenc Dózsa-eposzáról

Az l954—esztendőben két jeles irodalmi mű jelent meg Dozsa Györgyről. Mindegyik a
Csillag című folyóiratban. Illyés Gyula Dózsa György című drámája a nyári számokban,
Juhász Ferencnek A tékozló ország című nagy terjedelmű költői műve a novemberi
számban. Tem'tészetesen tekinthető véletlennek is, hogy a kor két kiemelkedö alkotőja
egyaránt Dozsa-témát választ, azonban alighanem többről van szó. Illyés Gyula
köztudottan következetesen építette életművét, amelyben mind a történelmi témák
általában, mind a Dózsa-téma konkrétan szinte magától értetődőnek számított, különösen
az ötvenes évek közepén, amikor túl volt már több történelmi dráma megálkotásán, s
amikorra már irodalomtörténeti közhely, hogy a parasztság forradalmi vágyainak művészi
kifejezője — például jelesen a harmincas évek elején keletkezett Dózsa György beszéde a
ceglédipíar'zm című, az ötvenes években sűrűn publikált és sokszor idézett
költeményével.

Juhász Ferenc esetében viszont több lényeges, meghatározo szempontbol is
előzmények nélküli A tékozló ország, amely már megjelenésekor egy olyan radikális

Vasy Géza további könyvei