Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
     S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
     S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
     S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
     És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
     És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
     S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
     Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

1839. szeptember 5. előtt

Stílusok

Majd ha kiárad a hold, az álom sötét havának árja,
S az ál lágy fénye úgy elrejt már a semmikben;
Majd ha kificamul a kard az erőszak nyers öleléséből,
S a szent béke sugara nem csorbul durva tőröktől;
Majd ha fenevből, ördögből a népzsarnok dúsrabló,
S a súlytól megszabadul a föld szegény rejtekbe' jutva;
Majd ha messzire terjed a világosság keletről nyugatra,
S nemesíti az értelmet az önzetlen szív tette;
Majd ha tanácsot követ a föld népessége szeretettel,
S az ég ostromló hangja egyet hangzik harsogva: "igazság!"
Méltó diadal számodra lesz csak, drága nevedhez,
Mértékadó emléket formál majd a világ neked.
1839. szeptember 5. előtt

Mély éjszaka felől majd fogy az álom hites papja,
S végső megtöréskor fals tudás itt el nem terem perván;
Kard kikopik végre erőszak durva markából,
Szent békét vad karddal keresztül nem dugja a nyomor;
Bolond zsarnok lesz egy nap legvénebb s legtisztek partján,
Szegény nép remée az emberi színűre változik;
Úgy fog virradni, hogy Kelet arannyal fog Isten nyugatot
S oltár elé az értelmet nem próbára támasztják.

Az ezer forradalomra a népek magunkkal tanácsot tartanak,
Az ég megzuhanó háborúból szálló szóval meghallják;
A kiáltásban a végtelenség ordítása a "igazságért!"
Kinek az égtől szálló követyét hírben írja az egek is;
A méltó diadalom lesz áldott, mely neved emelje égbe,
Az akkorra alkalmas szimbólumot ajándékoz a világ...

1839 előtt, szeptember 5.

Elemzések

A vers elején Vörösmarty Mihály utalásokat tesz az éjjel és az álmokra, valamint az áltudományra. A mai természettudomány szempontjából lehetünk figyelmesek az emberi agy és alvás működésének vizsgálatára. Azt is megérthetjük, hogy az álmoknak van egy bizonyos háttere és tudományos magyarázata, nem pedig csak hazugságok vagy árnyékjátékok.

A következő sorokban a költő említi az erőszakot, ami lehetőséget ad arra, hogy az erőszak okait és hatásait vizsgáljuk. Az erőszak kutatásában ma már számos új felfedezés és megközelítés született, a pszichológia, a szociológia és a neurológia területén. Az erőszak csökkentésére irányuló módszerek és programok is fejlődtek az utóbbi években.

A következő sorokban a költő a zsarnokokról beszél, ami arra utal, hogy az emberi kapzsiságot és hatalomvágyat vizsgáljuk. A pszichológiai kutatások lehetővé teszik ezen negatív tulajdonságok eredetének, okainak és hatásainak jobb megértését.

A vers továbbá említést tesz a világosságról és a szív nemesítéséről. A mai természettudományban a világosság és az energia vizsgálata rendkívül fontos szerepet játszik. A fényről és elektromágneses sugárzásról szerzett tudásunk az energiaforrások fejlesztésében és a technológia területén is hasznosítható. Emellett az emberi szív és az idegrendszer működésének kutatása is folyamatosan fejlődik a következő évtizedekben.

A versben említett utolsó sorok suggestív módon egy diadallal és méltó emlékjellel zárulnak. Ebből élhetünk azzal a felismeréssel, hogy a természettudomány legfrissebb felfedezései és kutatásai eredményeképpen olyan mérföldkövekre juthatunk el, amelyeket méltó emlékművek vagy megbecsülésre méltó eredmények jutalmaznak.

A vers teológiai szempontból történő elemzése során a következő összefüggésekre hívhatjuk fel a figyelmet:

1. A vers elején a hamis álmok és az áltudományok ellen vetített kritika, amely azt sugallja, hogy az igazság csak akkor terem, amikor a hazugságok és téveszmék megszűnnek. Ez a megállapítás a bibliai tanításokhoz is kapcsolódik, amelyek hangsúlyozzák az igazság és a tisztaság fontosságát.

2. A vers folytatásában a béke, az erőszak megszűnése és az emberi szeretet megvalósulása kerül előtérbe. Ez a folyamat a pórnép javára történik, amely azt jelzi, hogy Isten terve a szegények és elesettek megmentése és a társadalmi igazságosság érvényesítése.

3. Az "És áldozni tudó szív nemesíti az észt" sor arra utal, hogy a hit és az igazság elfogadása szükséges az emberi értelem nemesítéséhez. Ez a skolasztika nézőpontjának megfelelő gondolat, amely hangsúlyozza a hit és a rationális gondolkodás összekapcsolásának fontosságát.

4. A következő sorokban a föld népségétől érkező kiáltások és panaszok hangzanak fel. Ez összekapcsolódik a patrisztikus nézőponttal, amely hangsúlyozza a közösségi imádság és az együttműködés szerepét az isteni segítség elnyerésében és az igazság megerősítésében.

5. Az "igazság" szó és az égből érkező követ utalás a Bibliára és Isten üzenetére. Ez azt mutatja, hogy az igazsággal való találkozás és elfogadás az emberi diadal és a világ megváltásának előfeltétele.

A vers tehát több nézőpontot is felölel, és összekapcsolja a bibliai tanításokat, a patrisztikus gondolatokat és a skolasztikus filozófiát a társadalmi és morális előrehaladásra vonatkozó üzenettel. Az időpontot tekintve azt is ki lehet emelni, hogy a vers a korabeli társadalmi változások és az emberi fejlődés iránti vágy kifejezésének szolgál.

A vers, Vörösmarty Mihály A GUTTENBERG-ALBUMBA című műve, a romantika korára jellemző költői stílusban íródott. A vers első sorában már látható a romantika által kedvelt motívum, az éj és az álmok, amelyeket hamarosan felszámol a megújulás és a világosság felvillanása.

A versben megjelenik a forradalom és az erőszak elutasítása, valamint kiemelődik a béke és az emberiesség fontossága. Az erőszak és a zsarnokság elleni küzdelem a magyar irodalomban és a romantika korában is gyakori témaként szolgált.

A versben megjelenik a remény és az optimizmus a jövőre nézve, amikor az igazság és az emberi értékek győzni fognak. Ez a megjelenített remény és optimizmus is tipikus a romantika korában.

A magyar irodalomban az érzelmek kifejezése és az egyéni lét kérdései, valamint a nemzeti öntudat erősítése sokszor dominál. A versben megjelenik a szabadság és az igazság keresése, amelyek szintén fontos témák a magyar irodalomban.

A nemzetközi irodalom területén is találhatunk hasonló költői megoldásokat és témákat. A romantika, mint irodalmi irányzat, Európa-szerte elterjedt és hasonlóan foglalkozott az érzelmek, a forradalom és a társadalmi problémák kérdéseivel.

A versben megjelenő utópikus jövőkép és a félelem nélküli világ vágya nemcsak a magyar irodalomra, hanem a nemzetközi romantika irodalmára is jellemző. A romantika fontos eleme volt a vágy az idealizmus és a tökéletes világ iránt. A versben megjelenő áldozatkészség és nemes érzelmek dicsérete szintén megtalálható más romantikus művekben is.

Vörösmarty Mihály A GUTTENBERG-ALBUMBA című versében tehát a romantika korára jellemző költői stílusban foglalja össze a reményt, az igazságért való küzdelmet és az emberi értékek fontosságát. Ez a vers a magyar irodalomban és a nemzetközi romantika irodalmában is sok közös vonást mutat.