Gyászolom a hitlent, s nem színlett gyászom örök lesz;
Él ugyan ő, de nekem szívben örökre kihalt.
Lássa meg a kora gyászt maga is, s érezze keservét,
S oly feketék legyenek napjai, mint ez a szín.
1831
Elemzések
A vers természettudományos szempontból történő elemzésekor az alábbiakat figyelhetjük meg:
1. Az idő fogalma: A versben elhangzik, hogy a hitlent gyászolják, és hogy bár még mindig él, de a szívben örökre kihalt. Ez az időbeli kettősség a kora 19. századi természettudományos felfedezésekhez kapcsolódhat, amikor az idő fogalmával kapcsolatos új eredmények kerültek felszínre. Például a radiometrikus randevúzás módszere lehetővé tette az őskor és a Föld története iránti kutatásokat.
2. Szín és fény: A versben a fekete szín megjelenik, amely szimbolizálni lehet a sötétséget és a keservet. A legújabb természettudományos felfedezések között szerepel az optika területén elért fejlődés, amelyben a fény tulajdonságai és viselkedése kutatási területté váltak. Például a fekete lyukak, amelyek olyan objektumok, amelyek nem engedik el magukból a fényt, és a színre is hatással vannak.
3. Élet és halál: A versben a hitlen életben van, de a szívben örökre kihalt. Az élet és a halál természettudományos szempontból is kutatható területek, ahol például a sejtek és a biológiai folyamatok tanulmányozása segít jobban megérteni az életet és a halált. A genetikai kutatások és az evolúciós biológia például olyan felfedezésekhez vezetnek, amelyek segítenek jobban megérteni az életre vonatkozó folyamatokat.
4. Gyász és érzelem: A versben a gyászról és a keservről van szó, amelyek az emberi érzelmekhez kapcsolódnak. Az emberi érzelem kutatása és megértése is része a mai természettudománynak. Például a pszichológiai kutatások segítenek jobban megérteni az érzelmek, például a gyász és a keserűség jelenségeit, valamint azok hatását az emberekre.
Ezek csak néhány példa arra, hogy hogyan kapcsolódhat a Vörösmarty Mihály A HÍVTELENRE című vers a mai természettudományos felfedezésekhez. Természetesen a teljes vers több elemzést is lehetővé tesz, és más megközelítések is szembejöhetnek.
A vers Vörösmarty Mihály, a 19. századi magyar romantikus irodalom egyik legfontosabb alakjának alkotása. A HÍVTELENRE nevű versében a költő a hitetlenséget és a kétséget gyászolja. Az alábbiakban néhány lehetséges összefüggést mutatok be mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
1. Romantika: Vörösmarty Mihály műve tökéletesen illeszkedik a romantikus irodalmi irányzatba, amely az érzések, az egyéni élmények és az emberi szenvedés megragadására törekedett. A versben megjelenő gyász érzése és az örökös, személyes hatások a romantika jellegzetességei.
2. Sárkánydombi iskola: Vörösmarty a sárkánydombi iskola egyik legkiemelkedőbb képviselőjeként ismert. A Sárkánydombi iskola a magyar romantikus költészet jelentős központja volt a 19. században, és a költők itt a magyar nemzet múltjával és jövőjével kapcsolatos témákat dolgoztak fel. Ez a verse is tükrözi az iskola jellegzetes hangulatát és témáit.
3. Gyász: A vers főbb témája a gyászolás és a veszteségek feldolgozása. Ez a téma számos irodalmi műben jelenik meg, például William Shakespeare Hamlet című tragédiájában, ahol a főhős apjának halála miatt gyászol. A gyászt és a veszteségek feldolgozását általánosan fel lehet ismerni az irodalomtörténetben.
4. Memento mori: A vers a múlton való elmélkedést és az elmúlás közelségét is megjeleníti. Az "örök lesz" és a "szívben örökre kihalt" kifejezések arra utalnak, hogy Vörösmarty a halandóságra és a múló időre reflektál. Ez a memento mori motívum (azaz az emberi halandóságra való emlékeztetés) számos irodalmi műben jelenik meg, például William Shakespeare Szentivánéji álom című művében is.
5. Sötétség motívuma: A versben megjelenő "oly feketék legyenek napjai, mint ez a szín" sorok sötétséget és kilátástalanságot sugallnak. Ez a sötétség motívuma számos irodalmi műben megjelenik, például Edgar Allan Poe műveiben vagy Joseph Conrad A szív sötét ösvényén című regényében.
Ezek csak néhány lehetséges összefüggés a vers irodalomtörténeti helyzetével. Az összefüggések témakörtől és irodalmi műfajtól függően változhatnak, de ezek a példák bemutatják, hogy a vers milyen módon kapcsolódik a magyar és a nemzetközi szépirodalomhoz.
A HÍVTELENRE című vers Vörösmarty Mihálytól a hitetlenség, a vallás elutasítása és az ebből fakadó lelki szomorúság témáját dolgozza fel. A vers első sorában a költő azt állítja, hogy ő "gyászolja a hitlent", vagyis sajnálja, hogy valaki nem hisz Istenben vagy a hite megingott. Ezután hozzáteszi, hogy gyásza nem színlett, vagyis nem hamis, hanem örökké tartó lesz.
A versben szereplő "a hitlen" kifejezés több értelmezést is felvet. Egyrészt lehet, hogy a költő valakit konkrétan a hitről való letérés miatt gyászol, például egy barátját vagy szerettét. Másrészt azonban a hitlen szó itt a hit tagadását jelentheti általánosságban, tehát aki nem hisz vagy elutasítja Isten létezését.
A vers második sorában a költő kimondja, hogy bár a hitlen még mindig él, számára szívben "örökre kihalt". Ezzel utal arra, hogy a hitetlen lelkileg üres, hiányzik belőle a hitből fakadó belső érzés vagy lelki megelégedettség.
A következő sorokban a költő arra kéri a hitlent, hogy lássa meg saját gyászát és érezze meg a keservét. Ezzel utal arra, hogy a hitlenség és a vallás elutasítása lelki megrendülést és szomorúságot okozhat, és hogy a hitlennek ezt szembe kell néznie.
A vers utolsó sorában a költő azt kívánja, hogy a hitlen napjai "oly feketék legyenek, mint ez a szín". Ez az utalás a depresszióra, a mély szomorúságra és a lelki sötétségre, amit a hit elutasítása vagy elvesztése okozhat.
Vörösmarty Mihály időszakában (19. század) a bibliatudomány már különálló tudományágként jelen volt, amely az Ó- és Újszövetség elsajátított emberi tudományok - történetírás, irodalom, filológia - segítségével történő tanulmányozását jelentette. A bibliatudomány részletes elemzése során többek között a hit, a vallási gondolkodás, a kegyes és hitetlen emberek sorsa is központi téma lehetett.
Patrisztika nézőpontjából, ami a korai keresztény irodalom és gondolatvilág tanulmányozását jelenti, a hitlenség elutasítandó és bűnösnek számított. A korai keresztény iratok és gondolkodók hangsúlyozták a hit fontosságát, valamint azokat a negatív következményeket, amelyekkel a hit elutasítása járhat.
Skolasztika nézőpontjában, ami a középkori keresztény filozófia és teológia irányzatát képviselte, a hitlenség ellentmondott a racionális gondolkodásnak és a filozófiai argumentáció céljainak. A skolasztika arra törekedett, hogy a vallásos hitek és az értelem közötti kapcsolatot megtalálja és érvényesítse.
Ezen nézőpontok fényében azt lehet mondani, hogy a vers összhangban van a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika felfogásával a hit szerepéről, a hitlenség következményeiről és a vallási gondolkodás fontosságáról. Az örök, szívbéli gyász és az elutasítás miatti keserűség, lelki sötétség témái mind megjelennek a versben és a fenti teológiai irányzatokban is megtalálhatóak.