"Zöld fürtözettel
Feszül az égnek
A hegy tövéből
Egy hársfasor.

Alóla lassan
Zuhogva csermely
Szakad siralmas
Lakom felé;

Ott nyugszik ottan
Kél hajnalarcu
Tündér alakban
Vezér tüzem,

A szöghajú lány;
Szép, mint kelő nap,
S mint a lenyugvó
Olyan szelíd.

De mit tünődöm?
Nem tudja, vagy tán
Ha tudja, nem szán,
Hogy szenvedek.

Ah a futó szél
Elkapja szómat,
A hab könnyűmet -
De nem felé.

Nem jut fülébe
Keservem hangja,
Nem ér szivéhez,
Nyögő szivem."

Ekkép panaszlá
Bús andalogva
A völgy lakója
Gyötrelmeit.

S haj! a futó szél
Elkapta hangját,
A hab könyűit,
De más felé.

A csermely árját
Tenger nyelé be,
A szél fuvalmát
Zugó vihar;

S most sírja mellett.
Bús zöngelemmel
Szél és patakzaj
Sohajtanak.

Börzsöny, 1821

Elemzések

A vers egy vidéki tájat ábrázol, ahol egy hársfasor elterül egy hegy tövében, fölötte pedig egy zöld fürtözetű ég. A versben szereplő természeti elemek közül több összekapcsolható a mai természettudományos felfedezésekkel.

Az első elem, ami kapcsolatba hozható a természettudománnyal, a csermely, amely lassan zuhogva áramlik a hegyről a völgy felé. A vízfolyások tanulmányozása és megértése az hidrológia és a hidrodinamika tudományterületeihez kapcsolódik.

A versben említett tündér alakban kélő hajnalarcu lány személyesebb jelentéssel bír, azonban a természettudományos szempontokat nézve a nappal, a napfény és a napmozgások kapcsolatai, a Naprendszer és a csillagászat területeit jut eszünkbe.

A versben kérdés merül fel, hogy a lány nem tudja-e vagy nem szándékosan nem szánja-e, hogy a költő szenved. Erre az emberi pszichológia és az érzelmi kapcsolatok vizsgálatai kapcsolatba hozhatóak.

A versben található futó szél, hab és könny, amelyek nem irányulnak felé, továbbá a panaszló völgy lakójának hangja és könnyei, amelyek csak másokhoz jutnak el, szólhatnak a hanghullámok terjedésének, a levegőmozgásoknak és a fizika törvényeinek tudományterületeiről.

A vége felé a versben említett csermely árjának tengerbe nyelése és a szél által hozott vihar sújtása is kapcsolatba hozható a meteorológiával és az óceánográfia tudományával.

Összességében a versben található természeti elemek és azok hatásai számos területtel kapcsolatban vannak a természettudományban, mint például az hidrológia, hidrodinamika, csillagászat, életkutatás, fizika, meteorológia és óceánográfia.

A vers egy völgyben élő lakos bánatát és fájdalmát fejezi ki. A verselemzés során különböző teológiai szempontokat is figyelembe vehetünk.

A bibliatudomány szempontjából érdemes megfigyelni, hogy a versben hangsúlyozottan jelen van a természet. A hegy, a hársfasor, a csermely mind-mind teremtmények, amelyek a teremtő művének részei. A völgy lakosának fájdalma egyfajta természeti képekkel van kifejezve. Ez azt sugallhatja, hogy a természet az ő bánatának is részese, vagyis képes befogadni és tükrözni az emberi szenvedést. A bibliai szempontból ez összhangban van azzal, hogy Isten a teremtésen keresztül ismerhető meg és kommunikálhat az emberrel.

A patrisztika nézőpontjából fontos megjegyezni, hogy a versben a völgy lakója tanúskodik a bánatáról. Ez a tanúságtevő szerep a patrisztika idején nagyon fontos volt, hiszen az atyák szerint az emberi tapasztalatok és érzések lehetőséget adnak a transzcendens, Isteni valóság megismerésére. A völgy lakója a saját fájdalmával tanúskodik, és ezáltal megmutatja a körülötte lévő világnak is, hogy a létezésben benne van a szenvedés és a hiányérzet.

A skolasztika nézőpontjából megvizsgálhatjuk a versben felvetett tételeket és érveket. A versben a völgyben élő lakos egyfajta filozófiai kérdéseket is feszeget. Például azt, hogy a szenvedését mások figyelmére méltó vagy érthető módon közvetíti-e. Ez a gondolat a skolasztika logikai és érvelési technikáira utalhat, amelyek a középkorban nagyon elterjedtek voltak a teológiai és filozófiai gondolkodásban.

Természetesen a vers más teológiai szempontokra is értelmezhető. Például a völgyi lakos szenvedése és panasza olyan kérdésekre is utalhat, mint az isteni gondoskodás, az emberi szenvedés problémája, a kapcsolat az ember és az isteni világ között.

Összességében a vers teológiai szempontból úgymond egy "bánat-kép", amely kifejezi az emberi szenvedéset és a kapcsolatot a teremtéssel, a transzcendenciával és az isteniséggel. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szemlélete mind hozzájárulhat ahhoz, hogy árnyaltabb és mélyebb értelmezést adjunk a versnek.

A vers Vörösmarty Mihály A Völgyi lakos című műve. Az alábbiakban elemzem az irodalomtudományi szempontokat mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén.

- Témakör: A versben főként a természet, a szerelem és a bánat motívumai jelennek meg. A főszereplő, a völgy lakója bánatát fejezi ki a természeti jelenségeken keresztül. Egy hársfasoron, csermelyen, szélben és habban keresi vigaszát, de ezek sem tudnak enyhíteni fájdalmán.

- Stílus: Vörösmarty Mihály a romantika korabeli magyar költők egyike volt, így a versben is megjelennek a romantikus lírai jellemzők. Az érzések, érzelmek erős megjelenítése, a természet szépségének romantikus ábrázolása jellemző az alkotásra.

- Szimbolikus jelentés: A természeti elemeknek, mint például a hegy, a hársfasor, a csermely, a szél és a hab is szimbolikus jelentése lehet. A hársfasor és a csermely nyugalma és szépsége az emberi bánat és fájdalom ellenpontjaként szerepel. A szél és a hab pedig a főszereplő elnyomott hangját és könnyeit jelképezik.

- Az emberi lét és érzelmek ábrázolása: A versben a főszereplő szenvedést él meg, de ez nyomasztóan magányosan történik. Nem talál vigaszt a környezetében lévő természeti elemekben, ahonnan vágyik az elfogadásra és megértésre.

- Magyar irodalmi vonatkozások: Vörösmarty Mihály a XIX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb romantikus költője volt. Stílusa, érzékenysége és az emberi érzelmek megjelenítése lehetővé teszi a költői kifejezések és az egyéni tapasztalat általi azonosulást.

- Nemzetközi vonatkozások: A vers általános emberi érzéseket és élményeket közvetít, így átélhető és érthető kortól, kultúrától függetlenül. A természet szépségének és megnyugtató erejének ábrázolása hasonlóan előfordul más nemzetközi irodalmi művekben is.

Összességében a vers irodalomtudományi szempontból egy romantikus alkotás, amelyben a természeti motívumokat és az egyéni érzéseket jelképesen ábrázolja. Emellett kifejezi az ember keresését a vigaszra és a megértésre a külvilágban. A magyar irodalom kontextusában jelentős irodalmi értékként tartják számon, de általános emberi tapasztalatokat is közvetít, ami nemzetközi vonatkozásokkal is bírhat.