Kis lány, nagy lány,
     Mit ér; ha hamis?
Fölebb is, alább is,
     A szomszédban is.

A kis lány ostoba,
     Más elcsalhatja;
A nagy lány agyafúrt,
     Megcsal szózatja.

Ily gonosz világban,
     Én azt gondolám,
Ne legyen soha is
     Egyhez kötve szám:

Csókolok, ölelek
     Kettőt, hármat is,
S ha ezek közt sincs jó,
     Akárhányat is.

S majd azt viszem haza
     Víg szüret után,
Aki nem néz vissza
     Legények után;

Kinek szeme nem jár
     Minden szem után,
Kinek lába nem fut
     Minden zaj után;

Aki nyomot nem hágy
     Kis lába után,
Megy is, otthon is van,
     Mégsem boszorkány.

1829 eleje


Elemzések

A vers egy panaszdal, amelyben a költő megelégeli a hamisságot és az állandó csalást, amely körülveszi, és kimutatja, hogy szerinte milyen nehéz megbízható és hűséges kapcsolatot találni ebben a gonosz világban.

A vers első sorában és a vers ívén végig a kis és nagy lány jelölésekkel dolgozik, ami jelképesen ábrázolja a naivabb és az árulkodóbb természetű embereket. Ez a szembenállás, amelyet a költő kijelenit megteremti egyfajta kontrasztot a karakterek között.

A vers tartalmaz egyfajta ódát a szabadságra és függetlenségre, amikor a költő kijelenti, hogy nem akar senkihez sem kötődni, és szabadon akarja érezni magát, hogy csókolhasson, ölelhessen bárkit anélkül, hogy meg kellene felelnie bármilyen szabálynak vagy elvárásnak. Ez a szabadosság és a vágy a függetlenségre a romantika jegyében követhető nyomon.

A versben a költő kifejezi elvárásait a partnerével szemben, aki nem néz vissza más férfiakra és nem fut minden zaj után. Ez a követelmény a hűség iránt köthető, amely a romantikus irodalomban gyakran hangsúlyt kap.

A vers befejezése a költő visszatérésével a valóságba, megjegyezve, hogy a partner "megy is, otthon is van", ami azt sugallja, hogy mindig hű marad neki. Ez az egyetlen pozitív fordulat a versben, és ellensúlyozza a korábban felsorolt árulások és csalások állandóságát.

Vörösmarty Mihály Andor panaszában tehát egyfajta vágyakozást, elégedetlenséget és bátorságot tapasztalhatunk, ami jellemző a romantikus irodalomra, és egyúttal reflektál a szerző korának társadalmi és érzelmi kontextusára is.

A vers első pillantásra nem tűnik kapcsolódni a mai természettudományos felfedezésekhez, mivel Vörösmarty Mihály az 1829-es időszakban élt. Azonban néhány olyan témára hivatkozik, amelyet a mai természettudomány már kutatott és megértett.

Az első sorban az "ostoba" és "agyafúrt" lányok megkülönböztetése talán utalhat a pszichológia területén végzett vizsgálatokra és kutatásokra, amelyek az emberi elme eloszlását és az intelligencia különböző típusait vizsgálják.

A "gonosz világban" és a "megcsal szózatja" részek a társadalom és a manipuláció témájára utalhatnak, ami szociológiai és pszichológiai kutatások tárgya. Ez a téma az emberi viselkedés, a társadalmi struktúrák és a szociális háttérrel kapcsolatos kutatások része.

A "csókolok, ölelek" sor a szeretet és a kapcsolatok vonatkozásában érdekes lehet, és kapcsolatba hozható a szeretetkémiai kutatásokkal, amelyek az oxiitocin és más hormonok szerepét vizsgálják az emberi kapcsolatokban és viselkedésben.

A "víg szüret után" sor talán utal a mezőgazdasággal kapcsolatos kezdeményezésekre és kutatásokra, amelyek a termelés hatékonyságát, az ökológiai fenntarthatóságot és a táplálkozási szokásokat vizsgálják.

Az utolsó sorok, amikor az illetőt leírják, aki nem néz vissza és nem fut minden zaj után, talán utalhatnak a mindfulness és a tudatos jelenlét témakörére, amely a mentális egészséggel és a meditációval kapcsolatos kutatásokban áll középpontban.

Bár a vers többnyire irodalmi és társadalmi kérdésekkel foglalkozik, mégis lehetőséget ad arra, hogy szélesebb spektrumban gondolkodjunk a természettudomány szempontjából. Ez példázza, hogyan lehet a művészet és a természettudomány kölcsönösen inspirálni egymást.

Vörösmarty Mihály Andor Panasza című versének teológiai szempontból való elemzésekor először is érdemes megemlíteni, hogy a versben a "gonosz világ" fogalma jelenik meg, ami a bibliai gondolkodásban is fontos téma. Az egész emberi történelem során a keresztény teológia szerint az ember gonoszsága azért létezik, mert a bűn behatolt a világba, és ezt Isten rendellenesnek tartja. Ezért a versben a "gonosz világban" való élés egyfajta tényként jelenik meg, amelyet az ember folyamatosan tapasztal, és akitől szeretne szabadulni.

A bibliatudomány szempontjából érdemes rámutatni, hogy a versben megjelenik a dualitás és a választás témája. A "kis lány, nagy lány" párosítás az egész emberi életre érvényes lehet, ahol az embernek folyamatosan választania kell a jó és a rossz, az igaz és a hamis között. Az ostoba és az agyafúrt jelzők, valamint az elcsalogatás és a megcsalás motívumai is használatosak a bibliai narratívákban (pl. Egyiptomba csalogatás, Éva megtévesztése a kígyó által).

Az ókori patrisztika és a keresztény gondolkodás hagyománya alapján a versben megjelenő "ne legyen soha is egyhez kötve szám" mondat a házassági kötöttség elkerülését lehet hirdetni. Az ókori egyházatyák, mint például Szent Ágoston, gyakran hangoztatták a szüzesség és a női függetlenség értékét, amelyekben az emberi szabadságot és a hitelet is meg tudja találni.

A középkori skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő dualitás és a választási lehetőség a szabadság és az akarat kérdését veti fel. A skolasztika filozófia szerint az ember szabad akaratával választhat a jó és a rossz között, és ez a választás határozza meg az ember lelki állapotát és sorsát. A versben a "csókolok, ölelek kettőt, hármat is, s ha ezek közt sincs jó, akárhányat is" mondat az emberi választási lehetőségek sokféleségét mutatja be.

Nemcsak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai jelennek meg a versben, hanem az általános emberi tapasztalatokra is reflektál. A versekben bemutatott női személy, aki nem néz vissza a legények után, nem fut minden zaj után és nem hagy nyomot a lába mögött, egy olyan emberi személyiséget jelenthet, aki nem engedi, hogy mások befolyásolják vagy manipulálják őt. Ez a függetlenség, önállóság és önazonosság keresése az emberi életben mindig aktuális téma, függetlenül a vallási vagy filozófiai hátterétől.

Összességében Vörösmarty Mihály Andor Panaszában a teológiai szempontból fontos elemek jelennek meg, mint a bűn, a dualitás, a választás, a szabadság, az akarat, valamint az emberi személyiség és identitás keresése. A verstanilógián túl a vers az emberi tapasztalatokra és a végső kérdésekre való reflektálásban is gazdag.