"Nem kérem, oh sors! kincseidet, nem az
Uralkodó kényt és ijedelmeit,
     Sem harci pályán a megöltek
          Véreivel ragyogó szerencsét:

Gond és irígység mostoha tárgyait.
Csak ami keblem mélyeiben buzog,
     Csak amit elmém tiszta lapján
          Írva hagyott az örök teremtés,

Oh adj nekem szót, édeset és erőst,
Azt szűvarázsló hangba kiönteni:
     A dal hatalmát add nekem, sors!
          S megfizetél ez egy életemre."

Így esdekelt a lángkebelű fiú;
S mit kért, megadták dúsan az égiek:
     Szózatja harsány s áradatként
          Elragadó leve zengeménye.

Dallott szerelmet, dalla szelíd panaszt,
S megédesűlt a fájdalom ajkain;
     Dalt zenge a muló örömnek
          S az maradóbb s magasabb öröm lőn.

Az ihletettnek ajkairól dicsőn
Kelt a merész dal, meghaladá porát
     A lomha földnek s fellegen túl
          A napot és nap urát köszönté.

Ég, föld lebegtek a dalok árjain;
Feltűnt az élet s minden alakjai,
     S a nagy jövendő fátyolában
          Rémületes temető világa.

S mily lelkesítő hangja emelkedék
Hozzád, te féltett s hőn szeretett haza,
     Midőn királyi homlokodnak
          Vészbe merűlt koronája ingott!

Hány hű fiadnak zenge magasztalást,
A hívek és jók tapsai közt: mig az
     Ál szív ijedve visszadöbbent
          S a kifajúlt cudarok dagálya

Megszégyenűlt a honfierény előtt.
S ő e daloknak lélekadó ura,
     Mint aki végzé alkotását
          Egy kicsi bár, de nemesb világnak,

Megnyúgodott a fáradozás után;
Megérte, amit ritka szerencse ád:
     Évülhetetlen ifjuságát
          Műveiben örökűlt eszének.

Most síri éjfél leplezi a jelest;
De a setétlő bús ravatal fölött
     A halhatatlanság füzére
          Sorsot, időt mosolyogva fénylik.

1837. január 1.

Elemzések

A vers természettudományos szempontból nézve nem tartalmaz konkrét utalásokat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseire. Azonban bizonyos kifejezések és gondolatok összekapcsolhatók néhány természettudományi témával.

A vers elején a költő azt mondja, hogy nem kérem a sors kincseit vagy az uralkodó kényét, ezzel utalva arra, hogy a belső érzések és az egyéni fejlődés fontosabb számára, mint a külső anyagi javak. Ez összefüggésbe hozható a boldogságkutatás területével, amely a pozitív pszichológia része, és foglalkozik a boldogság, elégedettség és teljesítmény közötti összefüggésekkel, természetes késztetésekkel, erényekkel és életcél kereséssel.

A költő kéri a sorsot, hogy adjon neki szót, egy szűvarázsló hanggal kiöntve azt. Ez a kérés az emberi kommunikáció és az emberi hangképzés természettudományi vonatkozásaira utalhat, amelyeket a nyelvészet, az akusztika és a beszédélettan kutat.

A vers középső részében a költő megemlíti a dallam hatalmát és dalai erejét. Ez összekapcsolható a keletkező hangok és zenék pszichológiai hatásaival, amelyek kutatása a zeneelméletben, pszichológiában és akusztikában található.

A vers a jövőt és az életet is megjeleníti, ami a természettudományok számos területével kapcsolatban van. A vers azt említi, hogy az élet és a különböző alakok megjelennek, valamint egy temető világáról is szól. Ez kapcsolatba hozható az evolúciós biológia, az ökológia és az anatómia kutatásával is.

A vers végén a költő megemlíti az immár síri éjfélben lévő jelest és a halhatatlanság füzérét. Ez összekapcsolható a halál, az idő és az utóélet fogalmával, amelyek az emberi gondolkodásban és vallásos eszmékben gyakran helyet foglalnak.

Ezeken kívül a versben nincsenek olyan konkrét utalások vagy hivatkozások, amelyeket a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel lehetne összekapcsolni.

Vörösmarty Mihály "Berzsenyi emléke" című versében teológiai elemeket találhatunk a sors, isteni kegyelem és az alkotói ihlet témakörében. A vers első sorában a költő elutasítja a sors kincseit és az uralkodás félelmeit, helyette egy áldásosabb és tartósabb értéket keres. Ezt a belső örömöt és ihletet keresi, ami a szívében mélyen rejtőzik, valamilyen felsőbb rendeltetésből ered.

A versben a sors szerepe tehát nem pusztán a világi hatalom és gazdagság, hanem az isteni kegyelem és öröm keresése. A költő a sors segítségét kéri, hogy megadja neki a képességet, hogy megszólaljon, hogy kifejezhesse az örömét és a fájdalmát a dalon keresztül. Ez a kérés a patrisztikus teológia és a bibliatudományok nézőpontjáról azt a vágyat tükrözi, hogy az isten adja meg az erőt és inspirációt az alkotáshoz.

A versben megjelenik a költő vallásossága és hite, ahogy imádkozik és az isten segítségét kéri. Az isteni inspiráció megadása a katolikus skolasztika szerint összekapcsolható az isteni kegyelem fogalmával, amely az isteni szeretetből fakadó és az ember számára a jócselekedetek lehetőségét adja.

A vers a patrisztika és a skolasztika gondolkodásával is összhangban van, amikor az isteni inspiráció és az alkotás összekapcsolódik. Az alkotás az emberi válasz az isteni inspirációra, és ezáltal az isteni kegyelem áldását továbbadhatja a világ számára.

A versben megjelenő dallam, szózat és hang szóhasználata az alkotás folyamatát jellemzi, amikor a költő az isteni ihlet révén szólal meg és továbbadja a világnak az isteni üzenetet. Ezeknek a fogalmaknak a bibliai és patrisztikus kontextusában is van jelentőségük, hiszen Isten beszédén és hanglecsengéseken keresztül kommunikál a világgal.

A versben megjelenik az öröm és a fájdalom, az élet és a halál, valamint a múló és az örök közötti ellentét is. Ezek a témák a vallási és teológiai gondolkodásban mindig jelen vannak, hiszen az emberi élet földi jellege és az isteni örök élet közötti kontraszt jelenti a vallásosság alapját.

Összességében Vörösmarty Mihály "Berzsenyi emléke" című versét teológiai szempontból értékelve láthatjuk, hogy a költő számos teológiai és vallásos elemet használ a versben. Az isteni kegyelem, az alkotás, az isteni inspiráció és az örök élet témakörei mind megjelennek a versben, és kapcsolódnak a bibliatudomány, patrisztika, skolasztika és más teológiai nézőpontokhoz is.

A vers Vörösmarty Mihály tollából származik és "Berzsenyi emléke" címmel van ellátva. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vers feltétlenül kapcsolódik Berzsenyi Dániel költészetéhez vagy életrajzához. Inkább egy általánosabb, lírikus hangvételű mű, amelyben a költő megfogalmazza a saját vágyait és kéréseit a sors iránt.

Az irodalomtudományi szempontból az alábbi összefüggéseket és vonatkozásokat lehet megvizsgálni:

1. Magyar szépirodalom: A vers Vörösmarty Mihály nevével és stílusával kapcsolódik a 19. századi magyar romantikus költészethez. Vörösmarty egyik legismertebb és legfontosabb költője volt a romantika korszakának és a nemzeti ébredésnek Magyarországon. Ebben a versben is kifejezi a nemzet iránti szeretetét és a költészet erejét.

2. Berzsenyi Dániel: Habár a vers címe "Berzsenyi emléke", mégis csak Vörösmarty kifejezi a saját vágyait és érzelmeit a költészet iránt. Nem feltétlenül van közvetlen kapcsolat Berzsenyivel, azonban a 19. századi magyar költők közötti kapcsolatokat és szellemi örökséget lehet felidézni.

3. Romantika: A vers romantikus költészet szerelmének kifejezője, ahol a költő az érzelmeit és vágyait fejezi ki a költészet és a sors iránt. A romantika korszaka fontos volt a magyar irodalom és a nemzetiség ébredése szempontjából.

4. Az égiek és az isteni szerep: A versben a költő a "égiektől" kéri, hogy megadják neki a szót, a dal hatalmát. Ez a vonatkozás kifejező lehet az isteni inspirációról, amely egy gyakori motívum a költészetben és a vallásos kifejezésekben is.

5. A költői ihlet és alkotás: A versben a költő nem arra vágyik, hogy hatalmas vagyonra vagy hatalomra tegyen szert, hanem arra, hogy kiöntsön magából egy szűvarázsló dal hangját. Ez a vonatkozás a költői ihletre és alkotói folyamatra utal, amely a művészetben általában jelen van.

6. A halhatatlanság és az idő: A vers végén a költő visszautal a halhatatlanság és az idő koncepciójára. A "setétlő bús ravatal felett" a halhatatlanság füzére mosolyog, ami lehetőséget ad az öröklétnek és az alkotásoknak.

7. Az allegóriák és jelképek: A versben megjelennek olyan allegóriák és jelképek, mint az élet, az idő, a halhatatlanság és a jövendő. Ezek a jellemzők általában a romantikus és lírai költészetben találhatók meg, amelyek segítenek a költői gondolatok és érzelmek kifejezésében.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés a vers nézhetünk meg. Az irodalmi elemzés során további elemeket és vonatkozásokat lehetne felfedezni a versben.