Szólni akarsz? hagyd el, csak káromkodni tanultál: 2 Mégsem csillapodol? mit látsz közeledni, mi
zendít? 3 Koncot adok, gazdád, táplálód, és te morogsz
rám? 1829-1834 |
Elemzések
A vers Vörösmarty Mihály CALIBÁN című művéből származik. A vers három rövid részből áll, amelyek monológ formájában vannak megírva. Az első részben a beszélő azt kérleli a másik személyt, hogy hagyja abba a káromkodást, mert az természetellenes és elidegeníti őt a természettől. Ez a rész a versekben gyakran előforduló antropomorfizálásnak egy példája, ahol a természetet élő személyként kezelik.
A második részben a beszélő azt fejti ki, hogy a másik személynek nem lenne szabad továbbra is dühösnek lennie, mert az éjszaka csendes és nyugodt, és ezért ellenállhatlanul érzi, hogy a másik személynek nincs igaza.
A harmadik részben a beszélő úgy dönt, hogy megtorolja azokat a sérelmeket, amelyeken átment a másik személy által. Ebben a részben a hatalom és az erő képe jelenik meg, ahol a beszélő az erőszakot választja inkább, mintsem megengedje, hogy bántsanak.
Az időintervallum (1829-1834) arra utal, hogy a vers több éven keresztül íródott, és ez a CALIBÁN mű folyamatának része.
A versben nem találhatók specifikus utalások más magyar vagy nemzetközi művekre. Azonban a témák, mint a hatalom, az erőszak és a természettel való kapcsolat, olyan témák, amelyek gyakran jelennek meg a irodalomban, mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalomban.
A vers címe "Calibán", ami utal Shakespeare A vihar című drámájában szereplő karakterre. Calibán a vad emberi természet megtestesítője, aki a versekben Vörösmarty Mihály politikai és társadalmi hűtlenség szimbólumává válik.
A természettudomány vonatkozásában a vers kezdetén Vörösmarty úgy utal a természetre, mint a "szent természet", amely borzad, ha valaki káromkodik. Ez a friss felfedezésekkel összefüggésben úgy értelmezhető, hogy ma már tudjuk, hogy a természet rendkívül összetett és finomhangoltnak tűnő összhangban működik. A modern kutatások azt mutatják, hogy a káromkodás és a negatív energia befolyásolhatja a környezetünket és a természetet.
A második versszakban pedig Vörösmarty a holdra utal, mint csendes és ragyogó égi testre. A tudomány mai állása szerint a hold keletkezése és tulajdonságai még mindig sok kérdést vetnek fel. A legfrissebb kutatások segítségével próbálják feltárni annak eredetét és kialakulásának folyamatát. Tehát a természet és a hold kapcsolatának megjelenítése a versben arra a kutatási területre utalhat, amelynek célja a Hold eredetének tanulmányozása.
A harmadik versszakban a versben szereplő "gazda" arra utalhat, hogy az emberi nem ura a természetnek, de ennek ellenére gyakran rosszul bánik vele. A természtudomány mai fejleményei azt mutatják, hogy az emberi tevékenység és beavatkozás súlyos hatásokkal jár a Föld ökoszisztémájára. Az éghajlatváltozás, a fajok kihalása és a környezetszennyezés mind olyan problémák, amelyekkel mára nagyon sok kutató foglalkozik, és megpróbálják megérteni, hogyan lehet a gazdaságos és fenntartható emberi fejlődést megvalósítani anélkül, hogy környezeti károkat okoznánk.
Bár a vers elsősorban politikai és társadalmi vallomást tartalmaz, a természettudományos szempontból is érdekes értelmezési lehetőségeket nyújt a modern kutatásokkal összefüggésben.
A vers, Vörösmarty Mihály "Calibán" című művéből való, teológiai szempontból is értelmezhető. A költeményben szereplő kifejezések és metaforák a vallással, isteni szentséggel, végtelen erővel és büntetéssel való kapcsolatot sejtenek.
A vers első sorában a költő arra kéri az olvasót, hogy hagyja abba a szólást, hiszen csak azt tanulta meg, hogy káromkodjon. Ezzel azt sugallja, hogy az emberek hajlamosak elhagyni a tiszteletet és általános erkölcsöket, ami viszont sérti a természeti rendet és az isteni szentséget.
A második sor szép szimbólumokkal és ellentétekkel dolgozik. A holdat a versekben gyakran használják az élet, a megvilágosodás és a spiritualitás szimbólumaként. A vers szerint, ha a költő továbbra is káromkodik, az olyan, mintha a holdat ugatná, ami abszurd és értelmetlen cselekedet.
A harmadik sor a gazdálkodás és a hatalom kérdéseivel foglalkozik. Azt mondja, hogy a költő adott koncot és táplálékot Calibánnak (aki romantikus felfogásban az emberi alkat ösztönös, vad oldalát jelképezi), mégis ő morog vissza. A szabad történhet a szociális szorongás és a társadalmi elnyomás következtében felgyülemlett düh helyett tehát a romlott kártékony cselekedetekre összpontosít.
A bibliatudomány szemszögéből ezek a sorok arra emlékeztethetnek bennünket, hogy a káromkodás és a veszekedés nem méltó viselkedés egy hívő ember számára. Az istenfélelem és a tisztesség elengedhetetlen a vallási életben.
A patrisztikus vagy atya koraközépkori nézőpontból a vers utalhat arra, hogy az embernek figyelembe kell vennie a természet és az isteni rend tiszteletét. Az emberi természetnek tiszteletben kell tartania a teremtőjét, és nem szabad megsértenie vagy megsértetnie a természetrendet.
A skolasztika nézőpontjából szemlélve a vers arra utalhat, hogy a morális erkölcsöknek részei a természeti törvénynek. A világot a természet és isteni rend határozza meg, elfogadásra és tiszteletre kell válaszolnunk a körülményekre, amelyekben élünk.
A versbizonyos teológiai aspektusainak vizsgálata mellett fontos megjegyezni, hogy a vers többféle értelmezése is lehetséges. A költő művészetének természetéből adódóan ezek a magyarázatok csak egy lehetséges megközelítést mutatnak.