Kedvetlen a dal, kedvetlen a sor is,
Melyt legnagyobb gond s fáradozás szüle.
Kedvetlen e sor, melyet írok,
Mert kedvetlen kezek írogatták.
Pest, 1817
Elemzések
A vers első sorai arra utalnak, hogy a dal és a sor is kedvetlen, ami lehet arra utalni, hogy az emberi lélek, az alkotói folyamat, vagy akár az egész világunk valamilyen módon fáradtnak és lehangoltnak tűnik. Ezt a fáradtságot és lehangoltságot azonban a versemben megemlített "gond" és "fáradozás" okozza.
A következő sor azonban azt is sugallja, hogy a fáradtságban és kedvetlenségben közrejátszhatnak azok a "kezek", amelyek írással foglalkoznak. Figyelembe véve, hogy Vörösmarty Mihály Pesten élt és alkotott a vers írása idején (1817), a "kedvetlen kezek" kifejezésről azt feltételezhetjük, hogy az író vagy a korabeli művészetek egészének állapotára utal, amelynek körülményei is hatással lehetnek a vers minőségére és hangulatára.
Amennyiben azonban a vers mai természettudományos felfedezésekkel is kapcsolatba hozható elemeket szeretnénk találni, az is lehetséges, hogy a "kedvetlen kezek" kifejezés az emberi test anatómiájára vagy biológiai folyamataira utalhat. Például, az idegrendszer, az izmok vagy akár a bőr állapotát is befolyásolhatja az egész test fáradtsága és kedvetlensége.
Emellett a vers az időszámítás kezdetének időpontját is megjelöli a "Pest, 1817" sorral. Ebben az értelemben a vers nyomatékosítja az idő múlását és a korabeli tudományos fejlődés jelentőségét. Bár a vers nem tér ki konkrétan a természettudományos felfedezésekre, a korabeli tudományos forradalom hatása és az emberiség által elért eredmények kontextusában értelmezhető.
Összességében, a vers alapvetően a fáradtság és kedvetlenség hangulatát fejezi ki, de az általános értelemben vett társadalmi vagy biológiai állapot mellett, hozzá lehet kapcsolni a korabeli tudományos fejlődéssel vagy az emberi test működésével kapcsolatos elemeket is.
A vers Vörösmarty Mihály "Kedvetlen a dal..." című műve, amelyet Pesten, 1817-ben írt. Az alábbi elemzés az irodalomtudományi szempontokat veszi figyelembe mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
1. Stílus és formai elemek: A vers a romantika jegyeit viseli magán. Az elnevezett kor ismérvei az érzelmi intenzitás, a természet idillje, a lírai én szerepe és az egyén jelentősége. A rímképlet ABAB formátumban van, és kötött ritmussal rendelkezik.
2. Nyelvhasználat: Vörösmarty a versben egyszerű, hétköznapi szavakkal és kifejezésekkel dolgozik. A nyelvhasználat tájékoztat a korabeli magyar nyelvhez és felfogáshoz.
3. Tematika és motívumok: A vers központi témája a dal és a költészet állapota, amely a kedvetlen lelkiállapotra utal. A sorokban megjelenik a gond és a fáradozás szerepe is. Vörösmarty kifejezi az írók kétségbeesését és a kevés elismerést, amit munkáik kapnak.
4. Kontextus a magyar irodalomban: A vers szimbolizálja a korabeli költők és írók hangulatát, akik elkeseredetten küzdöttek a magyar irodalom fejlődéséért és helyzetéért. Vörösmarty stílusával és az érzékeny témával fontos pillérként áll a kortársai között.
5. Nemzetközi irodalmi összefüggések: A vers olyan nemzetközi irodalmi irányzatokhoz kapcsolódik, mint a romantika és a szimbolizmus. A romantikus líra gyakran foglalkozott az egyéni érzelmekkel és a költők belső világával. A szimbolizmus pedig nagy figyelmet fordított a hangulatokra, a hangzásokra és a költészet művészi kifejezésére.
6. Hatás a későbbi irodalmi művekre: Vörösmarty versének hatása áthatotta a XIX. és XX. századi magyar irodalmat. E műve, valamint más romantikus alkotásai, inspirációt nyújtottak a későbbi költészet és próza számára.
Az elemzésből kiderül, hogy Vörösmarty Mihály "Kedvetlen a dal..." című verse mélyebb összefüggésekre utal mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Ezáltal a vers jelentőségét a maga korában és a későbbi időkben is kiemelkedővé teszi.
A vers első sorában megjelenik a "kedvetlen" jelző, ami az egész vers hangulatát meghatározza. A vers sorai közötti összefüggéseket a szomorúság, nyomasztottság és a hiábavalóság érzései jelentik. A sorok között sejlik fel a szenvedés és a fájdalom, ami úgy tűnik, hogy az író háttérmunkájaként jelentkezik.
Bibliatudományi szempontból a vers az emberi ártatlanságot és bűnt jelképezi. Az "írogatták" szó használata utal arra, hogy az emberi kezek által megjelenő művek hiábavalóak és szenvedéssel járnak. A katolikus tanítás szerint az emberi bűn és romlottság miatt szenvedést kell átélnünk, és ezek az érzések tükröződnek a versben. A katolikus teológia a bűnt és szenvedést a bibliai események és tanítások alapján magyarázza, amelyek ebben az esetben karcolatokként jelennek meg az írásban.
A patrisztika nézőpontjából a vers olyan értekezéssorozat lehet, amely a világi hiábavalóságot és halandóságot hangsúlyozza. A patrisztikai gondolkodás a szentírásra támaszkodva értelmezi az emberi élet értelmét és célját. Az írásban található hiábavalóság érzése és a szenvedés a földi élet hiábavalóságát hirdeti. A földi dolgokkal való foglalkozás kétféle hatást eredményez az ember számára: az idővel járó romlást és halandóságot, valamint a hiábavalóságot és szenvedést.
A skolasztika nézőpontjából a vers az emberi akarat és a szabad akarat kérdéseivel foglalkozik. A skolasztika a racionalitás és a logika alapján próbálja megmagyarázni az egyházi tanításokat. A versben megjelenő sorok a szabad akarat és az emberi cselekedetek felelősségét feszegetik. Az "írogatták" szó használata arra utal, hogy az emberi akarat és cselekedetek sorozata a saját felelősségünkre hozza a szenvedést és hiábavalóságot.
Más szempontból nézve, a vers azt is sugallhatja, hogy az író képességei valamilyen okból csökkenhetnek, és ezt a szomorúságot és tudatosságot örökíti meg a versben. Ennek egy lehetséges interpretációja az, hogy a vers az író elmúlását és halandóságát fejezi ki. Ez a szempont lehetővé teszi a lírai én érzelmi állapotának kifejtését, amely arra utal, hogy az élet hiábavalósága és szenvedése a halandóság következménye.