I. Stropha

1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.		   Oh boríts el engem
Szelíden andalodó erő!
És jelesítsd énekem,
Hogy érdemesen kimerítsem titkaim árját
S ím e lelkesedést, tűz -
Rendeiben, melyet ébreszt
Böcsös tárgya felriadt
Hevemnek - vidám tekintetek, ép
Tagok, nemes erő, jeles érzemény
Ezen kor ékei!

Antistropha

1. Boldog évek! - az ifjú
2. Kor édes évei! bennetek
3. Kezdi virultát rövid
4. Időre szabott haladása az emberi létnek,
5. S kegyéből az öröklő
6. Mennyei végzetnek, annyi
7. Gyönyörrel fakadnak a
8. Merész, büszke, nyájas kellemek, hogy
9. Varázsaikat a magas érzetek
10. Ki nem kerűlhetik.

I. sor. Epod.

1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.		   Elégelhet ennyit
Akárki is, s ezek által boldogan élhet,
Teljes szerencse kezében!
Noha némelykoron
Elméje háborog, - oh kellemes
Kor mért maradsz el örökre tőlünk,
Miként siet
Hátra a part a hajózóktól.

Pest, 1818