Mit késel, o lányka,
E szívre omolni?
A hév szerelemnek
Hév csókkal adózni?
Mit rejted előttem a gyönge kebelt,
S vonsz kellemeidre, te csalfa, lepelt?

Ah hagyj betekintnem
A rózsaligetbe;
Hagyj részeg örömmel
Elhúnynom öledbe'.
Ah hagyd megizelnem az édeni bájt,
Hagyd szívnom ez ajkat, ez isteni szájt.

A messze jövendőt
Aggódva ne nézzed;
Hosszú örömökre
Mi kurta az élet!
Nézd nyomtalan a sebes óra halad,
Elmúlt napokat soha vissza nem ad;
S a rózsa, ha, szép kora múlva, lehull,
Méh nem szedi mézeit hamvairúl.

1830 vége vagy 1831 eleje

Elemzések

A vers természettudományos szempontból nézve is érdekes elemeket tartalmaz. Az első sorban található "E szívre omolni" kifejezés átvitt értelemben utalhat az érzelmek erős hatására, ami pszichológiai szempontból érdekes lehet. Az érzelmek és a kapcsolódó fiziológiai folyamatok fontos területek a modern pszichológia és idegtudomány kutatásaiban.

A második szakaszban megjelenik a "rózsaliget" és az "édeni báj" kifejezés, ami a természet szépségére, harmoniájára utal. Az öröm, amit a természetben találunk, és a természeti környezet pozitív hatása szintén vizsgált téma a pszichológiában és a mentális egészséggel kapcsolatos kutatásokban.

A következő részben hivatkozás történik az idő múlására és az élet rövidségére. Az idő fogalma és hatása az élőlényekre, a sejtek öregedése és halála fontos témák a biológiában. A természeti rendszerekben lezajló folyamatok és azok időbeli változásaik is érdeklődést keltettek a biológusokban és az élettudományokban általában.

A vers utolsó soraiban a "rózsa" és a "méh" szerepelnek, és utalnak a virágpor előállítására és beporzására. Az növények beporzása és az azt végző állatok fontos szerepet játszanak a biodiverzitás fenntartásában, és ökológiai kutatások is folytak ezen témában.

Összességében, a vers a természettudomány szempontjából is fontos témákat érint. Az érzelmi hatások, a pszichológiai befolyás, az élőlények élettartama és időbeli változásai, valamint a növények és azok beporzásának jelentősége mind olyan területek, amelyek a mai természettudományok kutatásaiban is részt vesznek.

Vörösmarty Mihály "Vágy" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A versben a vágyakozás, az elérhetetlen szerelem és az idő múlása is megjelenik, amelyeket vallásos és teológiai szempontokkal is lehet megvizsgálni.

A bibliatudomány szempontjából a vers több bibliai motívumot is tartalmaz. A párhuzamokat vonhatunk a Teremtés könyvéből, ahol az Éden kertje és a tiltott gyümölcs szerepel. A vers elején a lányka keble, illetve köpenye mögött rejtőzik valami, amely a tiltott gyümölcsre vagy az Éden kertjére utalhat. A vers további részében pedig a múló idő motívuma jelenik meg, ami a bibliai gondolatokra utalhat, hogy az élet rövid és múlandó.

A patrisztika nézőpontjaira vonatkozva a vers vallásos és spirituális vágyakat is kifejez. A vágy kezdetben a szerelemhez és a fizikai közeledéshez kapcsolódik, de a második versszakban már az "édeni báj" és az "isteni száj" kifejezések a szellemi és isteni vágyakat fejezik ki. Ez az isteni vágy a patrisztika ideákhoz kapcsolódhat, a szerző hittel és vallással kapcsolatos érzéseit tükrözi.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenik az idő és a múlás témája, amely a skolasztikus gondolkodásban elsősorban a teremtés, az idő és az isteni gondviselés összefüggéseit vizsgálja. A múló idő és a múlandóság motívuma a skolasztika filozófiájához kapcsolódhat, amely a világrendet és annak véges voltát vizsgálja.

Általánosságban a vers teológiai szempontból a vágyakozást és az elérhetetlent fejezi ki, amelyek vallásos és spirituális érzésekből fakadhatnak. A vágyakozás és az elérhetetlen szerelem motívumai vallási és filozófiai gondolatokat is felvetnek az emberi vágy és elégedetlenség természetéről, valamint az idő múlásáról és a múlandóságról.

A vers négy szakaszból áll, amelyek mindegyike kifejez valamit a vágyról és az elérhetetlenségről. Az első szakaszban a költő egy lánykához szól, és kérdezi, miért késlekedik a szerelemmel, miért nem adja át magát a szenvedélynek. Ezzel a kérdéssel a költő szépirodalmi hagyományokra reflektál, amelyekben a szerelem mély érzésekkel és szenvedéllyel jár együtt.

A második szakaszban a költő arra kéri a lányt, hogy engedje meg neki, hogy részt vegyen a szerelemben, és hagyja, hogy boldog, részeg örömökben merüljön el. Ez a rész a vágyakozást és a boldogságra való vágyakozást fejezi ki, amelyek állandó motívumok a szépirodalomban.

A harmadik szakasz arra figyelmezteti a lányt, hogy ne aggódjon a jövő miatt, mert az élet rövid és bizonytalan. Ez a rész a múlhatatlanság és az elmúlás témájára utal, amely szintén gyakori motívum a szépirodalomban.

A vers befejeződik egy időjelzéssel, amely a 1830-as évek végére vagy a 1831-es évek elejére teszi a vers írását. Ez a kronológiai jelzés fontos lehet az irodalomtörténeti kontextusban, mert az időszakban számos irodalmi változás történt mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Az időjelzés arra is utalhat, hogy a versben kifejezett vágyakozás és elérhetetlenség reakció lehet a korban tapasztalt társadalmi és politikai változásokra.

Az irodalomtudományi szempontból a vers tehát kiemeli a vágy és az elérhetetlenség témáját a szépirodalomban, valamint a múlhatatlanságot és a társadalmi/politikai kontextust. Emellett fontos megfigyelni a vers szerkezetét és nyelvezetét, valamint Vörösmarty Mihály saját stílusát, amely mentén további összefüggéseket lehet találni a magyar és nemzetközi szépirodalom területén.