1                

Mértem az országot, vizeinek kísérve futását,
     És utat a csüggő sziklafalakba törék.
Elfeledém, hogy utam bizonyos, s hogy amennyi nekem kell,
     Amint megszületém, mérve lön a kicsi föld.

2                

Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja!
     Látom-e, zöld koszorús róna, virányaidat?
Eljön-e a délbáb tündér palotáival álmom
     Képeihez, szebbnek festeni a honi tért?
Oh siket és vak a föld. De ha nemzetem egykor idézné
     Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót.

1847. április 12. előtt


Elemzések

A vers elején a költő arról beszél, hogy méri az ország vizeinek futását, és utat tör a sziklafalakba. Ez a természeti jelenségek, például a folyók és a vízmozgások tanulmányozására utalhat, amelyek ma már a hidrodinamika tudományához kapcsolódnak. A költő azt is kifejezi, hogy elfelejtette, hogy az utak bizonyosak, és hogy mennyivel kevesebb földet tudott mérni, mint amennyit szeretett volna. Ez a ma is használt precíziós méréstechnikákra utalhat, amelyek lehetővé teszik pontosan becsülni a földterületeket és a távolságokat.

A második részben a költő Tisza folyójának zúgását és a zöld mezők látványát említi. Ezek a természeti elemei a tájnak, és arra utalnak, hogy a költő figyel a természetben zajló folyamatokra és észlelhető változásokra. Ezenkívül egy képzeletbeli délbáb tündér palotáit említi, amelyekről azt mondja, hogy megszépítik a hazai teret. Ez a rész kapcsolatba hozható a környezeti tervezéssel és a tájépítészettel, amelyek célja a természeti környezet megóvása és javítása.

A vers végén a költő megállapítja, hogy a föld siket és vak. Ez arra utalhat, hogy a természeti jelenségek nem mindig kapnak kellő figyelmet és méltánylást a társadalomban. Azonban hozzáteszi, hogy ha a nemzet képes lenne idézni a költő nevét, akkor lelkében hallani és érteni fogják ezeket a szavakat. Ez arra utalhat, hogy a természettudományos felfedezések és a környezettudatosság fontosságát nem szabad figyelmen kívül hagyni, és hogy a vers közvetve emlékeztet az emberi felelősségre a természeti környezet iránt.

A vers címe: Vásárhelyi Pál sírkövére

1. Verstan:
- Az első sor műfaja hexameter.
- A második sor váltakozó harmacsoros verselésben íródott.
- A harmadik sorban invokáció található.
- A negyedik sor egy fajta elismerés vagy kölcsönösség kifejezése.

2. Motívumok:
- Az ország mértékének, vizeinek és utaknak szimbóluma.
- Az otthon és a táj emléke, hangulata.
- Az idő múlása és az emlékezés fontossága.
- Az elveszett vagy elhagyott terület, Tisza és az áradások említése.
- A honvédelem és a haza szeretete.
- A visszatekintés és a megbékélés motívuma.

3. Történeti és társadalmi szempontok:
- A vers Vásárhelyi Pál sírkövére íródott, ami egy feltételezhetően híres vagy tiszteletre méltó személy sírhelye.
- Az időpont (1847) a reformkor időszakára utal, amikor a politikai és társadalmi változások felerősödtek Magyarországon.
- A versben az elhagyott vidék és a honvédelmi szerep hangsúlyozása visszautalhat a nemzeti identitásra és autonómiára való törekvésre.

4. Magyar irodalmi kapcsolódások:
- A versben található stílus és verselés Vörösmarty Mihály korabeli költői stílusához kapcsolódik.
- Az otthon, a táj és a haza szeretetének kifejezése hasonló motívumokat mutathat Vörösmarty más műveiben is, például a Csongor és Tünde című drámájában.

5. Nemzetközi irodalmi kapcsolódások:
- A versben található tájkép és az idő múlásának témája kapcsolódhat a romantika irányzatához, amelyet több európai országban is képviseltek.
- Az elhagyott vidék, a honvédelem és a hazaszeretet motívumai általában univerzálisak és más nemzetek irodalmában is előfordulnak.

Fontos megjegyezni, hogy a vers részletes elemzése során további összefüggések és értelmezések találhatók lehetnek. Azonban a fenti elemzés az alapvető szempontokat foglalja össze mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén.

A vers elemzése teológiai szempontból több nézőpontot is figyelembe vehetünk.

Bibliatudomány: A versben nehéz találni direkt bibliai utalásokat, azonban a mérés motívuma kapcsolódhat a Bibliában szereplő Isten cselekedeteihez. Az Ószövetségben Isten gyakran méri fel a földet és a vizeket, például a teremtés elbeszélésben (1Mózes 1:9-10), vagy Józsué könyvében, amikor Józsué méri fel a Jordán átkelésének lehetőségét (Józsué 2:9-13). Ebben az értelemben a vers rámutathat a teremtői erőre és az emberi korlátozottságra.

Patrisztika: A patrisztikus gondolkodásban a földi élet gyakran értelmezhető egy átmeneti állapotnak a menny és a pokol között. A versben előkerülő motívumok, mint a Tisza folyó vagy a csüggő sziklafalak, akár a lelkünk útjára vagy az elkövetkező életre is utalhatnak. A versekben megjelenő képek és a vágy arra, hogy szépítse hazáját, hűséges nevével azonosítva magát, szintén mutathatnak a paradicsomi állapotra való vágyra és a hiteles keresésre.

Skolasztika: A skolasztikus teológiában a racionalitás és a hit harmóniája nagy hangsúlyt kap. A versben felfedezhető az emberi erőfeszítés és a felfedezés vágyának témája, amely meghaladja a racionalitás határait. Az emberi érzékek, mint a hallás és látás hiánya a föld vak és siket volta mellett, talán arra figyelmeztet, hogy az igazság és a mélység eléréséhez nem elegendő a racionalitás, hanem benső spirituális tapasztalás is szükséges.

Egyéb nézőpont: A versnek számos más teológiai értelmezése is lehet, attól függően, hogy a szöveget milyen kontextusban és milyen teológiai irányultsággal vizsgáljuk. A versben felvázolt képek és motívumok, valamint a vers szerkezete is számos további interpretációs lehetőséget kínálnak, például a földi tapasztalat és a túlvilági vágy közötti feszültség, az emberi korlátok és az Istennel való kapcsolat paradoxona vagy a hazaszeretet és a hűség kérdése.

Mint minden irodalmi mű alkalmazkodik az adott korszak és életforma hatásaihoz és érzelmi világhoz. Vörösmarty Mihály verse a hazaszeretetet, a szépséget és a mélyebb értelmezést ötvözi, amelyek teológiai szempontból is érdekes és gazdag interpretációs lehetőségeket kínálhatnak.